Belépés
FõoldalKeresésOldalakHirdetésekNévjegyekRegisztrációBelépés
Néptáncegyüttes
Daloskönyv
Galéria
Fellépések
Patak község
Története
Mai arculata
Büszkeségeink
Helyi sajátosságok
Hagyományőrzés
Egyesület
Kapcsolat
Támogatóink
Jogi információk

Itt néhány olyan érdekesség olvasható, amelyek csak községünkre jellemzőek.


Dejtáron, meg Patakon
– egy nem éppen hízelgő mondóka –

Bár az ajánlóban azt írtuk, hogy ebben az almenüpontban olyan dolgokról olvashat az érdeklődő, amelyek kizárólag Patakra jellemzők, most mégis kénytelenek vagyunk egy csekély kivételt tenni, ugyanis az itt következő sajátosságon a szomszédos Dejtár községgel osztozunk. Községeink határain messze túl, széles körben ismert az alábbi rigmus, kétes hírnevet szerezve ennek a két falunak:

Dejtáron, meg Patakon,
nincs az asszony lakaton.

Érdekes kérdés, hogy mi adhatott alapot a versike a megszületésére. Katona Imre így ír erről a ’Néprajz és gyermekvilág’ c. könyvének 89. oldalán:

„...a nógrádi Détár és Patak asszonyairól költötték ezt a nem éppen hízelgő rigmust: Détáron-Patakon, nincs az asszony lakaton. Szóbeli visszaemlékezések utalnak rá, hogy a szigorúbban nevelt jász legények rendszeresen a szomszédos palóc asszonyokhoz jártak szexuális előtanulmányok megszerzésére. Nem lehet biztosan tudni, ezekben mennyi a valóság, és mennyi a költői képzelet.”

A magunk részéről vitatjuk azt a feltételezést, amely szerint a jász legények rendszeresen megfordultak volna ebben a két faluban a fentebb említettek miatt. Ez már csak azért sem tűnik valószínűnek, mert a legközelebbi jász lakosságú település Pataktól és Dejtártól hozzávetőlegesen 100 km-re található, márpedig ha két település között ekkora a távolság, akkor azok aligha nevezhetők szomszédosnak, lakóinak találkozói pedig rendszeresnek.

Annál inkább figyelemre méltó Szabó Zoltán kutatómunkája. Az író a ’Cifra nyomorúság’ c. szociográfiájában ugyancsak foglalkozik a témával, méghozzá rendkívüli alapossággal, azonban a rigmus eredetének és társadalmi okainak vizsgálatakor szinte kizárólag Dejtárra összpontosít. Hosszasan elemzi e szomszéd község múlt század eleji erkölcsi állapotát, Patakot viszont alig-alig említi meg, mintha Patak csak a ’lakaton’-szóval való rím kedvéért került volna bele a mondókába. Említést érdemel az alábbi meglátása, amely kétségtelenül közelebb járhat a valósághoz, mint a fentebb szerzőé:

„A folyamat, ami két falu lakosságát ebbe a rendszerbe juttatta, világos és tiszta. Kezdődött azzal, hogy az itteni nép nagyon szép palócfajta és éppen e miatt a szokottnál nagyobb mértékben kellett egykor a szokásjog által szentesített asszonyadót az uradalom tisztjeinek és a nadrágosoknak szolgáltatnia.”

Hozzátartozik még az igazsághoz, hogy a köznapi beszédben többnyire a rigmus obszcén változata használatos. Ebben az ’asszony’ szó helyett egy másik, kizárólag a testiségre összpontosító, a férfi-nő kapcsolatot a legapróbb anatómiai részletekig leegyszerűsítő szócska szerepel, amely ugyan kétségtelenül köthető a női nemhez, de használata nem mondható éppenséggel kulturáltnak.

A sértett önérzet egyébként frappáns válaszokra ihlette a patakiakat és a dejtáriakat, azonban ezek ismertetése – jó ízlésünk okán – meghaladja honlapunk kereteit.

AZ A BIZONYOS 20 PENGŐS


avagy egy kis nógrádi falu esete a magyar pénzrendszerrel



Számunkra szinte elképzelhetetlen, de mégis igaz: a Magyar Királyság 1941-es kiadású 20 pengős bankjegyének hátoldali képén pataki aratók láthatók.

A 20 pengős hátoldala


A papírpénzt, amely 1946-ig törvényes fizetőeszköz volt, Horváth Endre (1896-1954) balassagyarmati festőművész, grafikus, európai hírű bankjegy- és bélyegtervező, a réz- és acélmetszetek mestere tervezte.

Horváth Endre az ugyancsak hírneves bankjegytervező Helbing Ferenc és Haranghy Jenő tanítványa volt, közel 30 éven át egészen a haláláig a Pénzjegynyomdában dolgozott, amelynek a háború után művészeti igazgatója volt. A magyar grafika történetének legjelentősebb, stílusteremtő bankjegytervező egyéniségeként tartják számon.

Műveiben a klasszikus stílus, a klasszikus pátosz ötvöződött a népi motívumokkal, mindez a bankjegyein pedig az áttekinthető szerkesztéssel találkozott.

Horváth Endre önarcképe /rézmetszet/

Az aratók pataki voltára vonatkozó állítás valóságtartalmát illetően az alábbi két forrás szolgál bizonyossággal:

1.) A Balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtár kiadásában megjelent Honismereti Híradó 1985. évi 1. számában Horváth Endrére emlékeztek, halálának 30. évfordulóján. A kiadvány e számában Kupa Mihály numizmata méltatta a grafikusművészt: pénzjegytervezeteit többek közt a 20 pengős bankjegy hátoldali képének némileg sematizált, fekete-fehér változatával illusztrálta.

A Honismereti Híradóban megjelent kép

2.) Balassagyarmat Város Tanácsa megbízásából Kovalcsik András dolgozta fel a festő életművét a Horváth Endre élete és munkássága című, 1986-ban megjelent igényes kivitelű, nagyszerű albumában.

A 33. oldalon ez szerepel:

"A jelenleg forgalomban lévő bankjegyei mellett a legjelentősebb munkái – melyek méltó módon reprezentálják művészetét – az 1939-es ötpengős, az 1936-os tízpengős és az 1941-es húszpengős értékek. ... Talán az 1941-ben megjelent húszpengős jelenti Horváth Endre művészetének egyik csúcsát.”

A 20 pengős előoldala

Itt mind a két oldal rendkívül magas színvonalú. A bankjegy tagolt mértani szerkezetű, de ez a szép elrendezésű kompozíció nagyon gazdag mintázatokkal s a részletek kidolgozott szépségével. A feliratok és a számok önálló grafikai elemek, de világosan és tisztán olvashatók. Itt megtalálható az ötpengős magával ragadó kedvessége és a tízpengős gazdag dekorativitása is. A hátoldal metszete, amely hazatérő aratókat ábrázol, a rézmetszés magasiskolája; a szakma tökéletes ismeretét mutatja."

Az album 37. oldalán az aratópárra vonatkozó konkrét információk is találhatók:

"A magyar pénzekhez készített metszeteihez és egyéb rézmetszetekhez … a palóc földről, Őrhalomból, Dejtárról, Rimócról, Hollókőről és Patakról választotta modelljeit."

"Ő maga önállóan kereste a lehetőségeket a népművészettel való találkozásra, és műveiben felhasználta a szerzett élményeket. Így kerültek a magyar pénzekre hollókői anya, dejtári menyecske, pataki aratók..."

Az aratók Kovalcsik András albumának 31. oldalán

A képen látható asszony fonott hajviselete és fejkendőjének kötése jellegzetesen pataki, viselője azokat úgymond „patakiasan hordja”. A helyiek tudni vélik, hogy a bankjegy hátoldalán látható metszet Kovács Gáborné szül. Mák Margitot és édesapját Mák Boldizsárt ábrázolja.

A patakiak különös szerencséje ez ügyben, hogy Horváth Endre éppen a palóc tájegység e kis szegletének néprajza iránt tanúsított komoly érdeklődést, és annak valamennyi megnyilvánulását olyan nagyfokú igényességgel mutatta be munkáiban, amelyből tagadhatatlanul árad a népe iránti mély szeretet.

A község lakói pedig a pataki viselet művészi szintre emelőjét és a paraszti életforma hiteles ábrázolóját tisztelik a festőművészben.

* * * * *

Aktuális
Fellépéseink
Rólunk írták
Köszöntő
developed by Centrumnet Systems