Belépés
FõoldalKeresésOldalakHirdetésekNévjegyekRegisztrációBelépés
Néptáncegyüttes
Daloskönyv
Galéria
Fellépések
Patak község
Hagyományőrzés
Népviselet
Népszokások
Mindennapok
Építészet
Palócok
Egyesület
Kapcsolat
Támogatóink
Jogi információk

Ez az almenüpont a palóc népcsoport történetéről, nevének eredetéről, földrajzi elhelyezkedéséről, tájszólásáról és a palóc táncokról tartalmaz egy rövid, általános ismertetőt, amelyet – a palóc tájszólás bemutatása céljából – két mp3 formátumú archív hanganyag tesz érdekesebbé: Barna Ferencné (sz. Simon Franciska) és Szűcs Ferencé (sz. Nagy Rozália) mesél a pataki Szent Anna kápolna történetéről.


A palócok története


A palócok eredete, a palóc etnikum kialakulása a településtörténeti kutatás legnehezebb kérdései közé tartozik. A nagy lélekszámú palócság évezredes történelmét, sajátos beszédmódját, életstílusát, hagyományait, népi műveltségét már sokan kutatták. Ennek ellenére az eddigi ismeretek mögött számtalan fehér folt, s válaszra váró kérdés lappang. Alábbi írásunkban csak ízelítőül közlünk néhány adalékot a palócok történetének máig is teljességében felderítetlen és hiányos, de már több kutató által bizonyított tényen és feltételezésen alapuló történetéből.

Kik a palócok?


Erre a kérdésre a mai napig nem lehet egyértelmű választ adni. A palóc szó eredete, története sem tisztázott. A palóc név etimológiájának terjedelmes irodalma van. Elsőként egy Michovius és egy Herberstein nevű történész a szarmatákról, illetve az oroszokról írva már a 16. században megkísérli a név megfejtését. Hazánkban Jerney János az első, aki részletesebben értekezik erről. A teljesség igénye nélkül néhány elmélet Bakó Ferenc kutatásai alapján:
A szót általában az oroszból származtatják azzal, hogy összetett szó, a mezőt jelentő polle, melyhez tze vagy kszi rag járult, így „mező- vagy térföldi lakos”-t jelent.
Hammer-Purgstall, a kipcsakok történetírója szerint az orosz polle (mező) szóhoz az uz népnév járult, így jelentése mezei uz.
Jerney János több más kutatóval egyetértve a rabló jelentés mellett tör lándzsát, mert ezt fejezi ki a legrégebben használt valven-fálok német nevük is.
Gyárfás István (1870) a jászkunok eredetével foglalkozva példákat sorol fel arra, hogy a palócokat egy időben latrunculi névvel illették, ami rablót, haramiát, idegen zsoldost jelent.
E hipotézis követője Kovács Béla (1969), aki véleménye szerint a palóc származhat a lengyel polovac – vadászni igéből.
Melich János vizsgálatai óta alig vitatott, hogy a palóc név a magyarban szláv eredetű, de nyelvünkbe több néptől is kerülhetett. Elég sok változata bukkan fel a korai szláv, főleg orosz forrásokban: polovici, plavec, plavci, polovci, polovec, stb. formában, a kunok megjelöléseként.
Több kutató foglalkozott a palócok kutatásával: Szeder Fábián bencés áldozópap és tanár, Pintér Sándor nagyszécsényi ügyvéd, Istvánffy Gyula miskolczi polgáriiskolai szakfelügyelő igazgató és még sokan mások Az ő közléseiket szerkeszti egységbe a XX. század elejére kialakult néprajzi kép a palócokról, a jellemzőnek tartott népi kultúra részleteivel (településmód, kürtős kemence, népviselet, pásztor díszítőművészet).
Dr. Paládi Kovács Attila kutatóprofesszor, egyetemi tanár A palócok eredete, etnikai összetevői című publikációjában három lehetséges válasz ad a palócok származására:
1. A palócok a kabarok utódai
2. A palóc népcsoport magja polovec-kun eredetű
3. Avar, székely, kazár töredékek leszármazottai
A palócokra utaló első forrás Anonymus, aki szerint Árpád vezér Ed és Edöménnek, a csatlakozott kun vezéreknek adta a Mátra erdő vidékét, a napjainkban palócok lakta területet. Ezt később cáfolta az a tény, hogy a kunok csak a XI. század második felében jelennek meg Európában. Így Anonymus kunjait a kabarokkal kellett azonosítani, amit az Aba nemzetség kabar származtatásával lehetett valószínűsíteni.
Egy másik nézet szerint az 1100-1200-as évek környékén kerültek a mai Magyarország területére fogságba esett kun népcsoportok, akik az Árpád-házi királyok alatt költöztek be, ivadékaik keveredhettek itt élő szlávokkal. Ez azonban nem kiterjedt jelenség volt, s valószínű, hogy nagyon hamar asszimilálódtak ezek a polovec-kun csoportok.
Szinte bizonyos hogy a palócok nem köthetők a honfoglalás előtti népekhez, így a hunokhoz és az avarokhoz sem, inkább származhatnak később betelepült keleti néptöredékektől (besenyők, kazárok, polovec-kunok).
Mai tudásunk szerint a palócok nevét először 1656-ban említi írásban a nagykőrösi nótárius a város számadáskönyvében. Mikszáth Kálmán, aki ennek a népnek szentelte A jó palócok című kötetét, amelynek bája, csillogó humora nemcsak szerzője nevének hírét alapozta meg, hanem a palócoknak is népszerűséget szerzett.

Földrajzi határai

Palócföldnek nevezett történeti táj vagy igazgatási egység soha nem létezett. Történészek, nyelvészek, néprajzkutatók alkották ezt a fiktív tájfogalmat. A palócos tájnyelv az a tudományos felmérésen alapuló ismertetőjegye a néprajzi csoportnak, ami alapján a Palócföld kiterjedését, határait meghatározhatjuk:

Ezek szerint a Palócföld a köztudatban Észak-Magyarországnak az a része, ahol a palóc, vagy a palócos tájszólást beszélik. Az északi magyar nyelvi dialektus azonban nem egységes, a 6 főtípus további 4 altípust foglal magában.

Földrajzilag a Garam völgyétől csaknem a Hernádig helyezkedik el, Borsod megye, Heves és Pest megye északi része, Nógrád megye, valamint a szlovákiai Gömör-Kishont megye déli része, a Mátyusföld és a Zobor-vidék. A helytörténeti, néprajzi, nyelvészeti irodalom közleményei szerint egyöntetű vélemény, hogy a Palócföld centruma a Mátra és környezete. Viski Károly etnográfus, nyelvész, egyetemi tanár kutatásait követve, a palócságot két részre osztjuk, Balassagyarmat választóvonallal keleti és nyugati csoportra.

A Börzsöny néprajzilag átmeneti vidék a palócság és más néprajzi csoportok között.


Tájszólás
Egy nép eredetének kutatásánál kétségtelenül egyik legfontosabb a nyelvet figyelembe venni. Nem kétséges, hogy a beköltöző magyarok egyik települési vonala a Sajó völgye, ahol tiszta magyarság lakik, sajátos nyelvvel. A palócok sajátságos beszédmódjáról azonnal megismerjük őket. A nyelvtudósok hirdetik, hogy az ősmagyarok nyelvéből a Mátra körül elszigetelt palócok őriztek meg a legtöbb emléket. A palócok a hosszú á-ból alakult a-ról nem tudnak leszokni. A -val, -vel rag náluk változatlanul marad, a szóvégi mássalhangzóhoz nem hasonlik: ablakval, botval, kinval, késvel, menyemvel. Az á, é, ó, ő magánhangzókat így ejtik: uá, ié, uó, üő: laó, haó, aólom, vuáros, iédes, üőrzöm, miérges, kiéreg. A palócok híven őrzik az eredeti nyílt, hosszú e hangot: level, tehen. A rövid a-t kevéssé nyitott szájjal ejtik ki. Nagyon érdekes, hogy az ű betű előtt a t betűt ty-ére változtatják: tyükör, tyűz. A d helyett gy hangzik: gyisznuó (disznó), gyiuó (dió), gyiuák (diák). A ti helyett, tyi: szeretyi Katyi Petyit. Mondatszerkesztésüknek igen érdekes sajátsága, hogy kötőszó: és, hogy, stb. nélkül órákig tudnak elbeszélgetni. A palóc falvakban sokszor zavarba lehet jönni, mert bizony sok szót nem is ért meg egy kívülálló. Például az ácsik: gyermekállóka; bábakakas: kappan; bakkanó: zökkenős út; szátyva: szövőszék; kapacs: teknővájó vas-szerszám; kollár: kerékgyártó; szap: kemenceoldal; szapaly: a mellette lévő pad; gyük: gyökér; suk: mosófa, gyűkör: tükör.

A palóc táncok jellemzői


Palóc táncok vonatkozásában nem beszélhetünk egységes északi vagy palóc dialektusról. A földrajzi értelemben vett „palóc centrum” nyugati fele a dunai és a tiszai táncdialektusok határvidéke.
A Palóc területet az új stílusú népdalokra járt, formailag egyszerű női körtánc, a karikázó megléte jellemzi. A karikázó elnevezései, lépései és forgásiránya alapján megkülönböztetünk nyugati palóc, medvesaljai és keleti palóc karikázót. A pásztortáncok és más eszközös táncok nyomai feltűnnek ugyan, de elég szórványosan. Találkozhatunk keresztbotos kanásztánccal, seprűs és üveges tánccal, valamint kézben tartott balaskával vagy bottal jár eszközös táncokkal. Nyugati palóc jellegzetességgé szorult vissza a valamikor általánosan elterjedt menyasszonyfektető gyertyástánc, előfordulása kelet felé egyre szórványosabb.
Az új stílusú férfitáncnak, a verbunknak többfelé is feltűnnek regionális változatai. Legelevenebb hagyománya a Barkó-vidéken a Vasvári verbunknak van. Régies jellegére utal, hogy a szóló táncon túl csoportos és nővel járt változatban is előfordul. A páros vasvári a helyi csárdástól csak jellegzetes zenéjében különbözik. A verbunkok elsősorban páros táncot bevezető funkciót töltöttek be, de Nógrádból van adat lakodalmi menettáncként való használatára is. A verbunkhoz kapcsolódik ritka dramatikus táncként a lakodalmi tréfás verbuválás. Ebben a katonaéletet parodizáló játékban zene, tánc és szöveges rész váltakozik.
A csárdás sem egységes stílusú a palóc vidéken. Hozzávetőlegesen a Mátra-vidék nyugati része és a Szécsény környéki falvakat összekötő sáv az átmeneti terület a nyugati és a keleti változat között. A nyugati változatban a lassú és a friss rész élesen elválik egymástól. A lassú rész döntően egy- és kétlépéses csárdásból, valamint egyszerű forgásból áll, ritka a figurázás. A friss csárdás motívumanyaga gazdag: gyakoriak a férfi lábfigurázások, a nő ugrató felemelése, eldobása, a bukós, mártogatós motívumok, valamint a párelengedő, csalogatós játék. A lassú csárdás zenéjében új stílusú népdalokat találunk, a friss csárdásban régies dudanóták is előfordulnak. A keleti palóc csárdásban a lassú és a friss rész ugyanazokból a motívumokból építkezhet. Ugrós, dobogós, félfordulós motívumok alkotják a mozgásanyag jelentős hányadát. Zárt és nyílt fogásmóddal táncolnak, párelengedés esetén a férfi a nővel szemben gyakran csapásoló figurát jár.


FORRÁS:

Bakó Ferenc:
1987. A palóc néprajzi csoport eredete, etnikai összetevői In.: Bakó Ferenc (szerk): Palócok. Eger.

Bakó Ferenc:
1989. A jelenkori palóckutatás szervezése és céljai In.: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok. Eger.

Barabás Jenő:
1989. A palóc eredet kérdése In.: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok. Eger.

Malonyai Dezső: A magyar nép művészete V.

Paládi Kovács Attila:
1989. A Palócföld kiterjedése In.: Bakó Ferenc (szerk.): Palócok. Eger

Aktuális
Fellépéseink
Rólunk írták
Köszöntő
developed by Centrumnet Systems